A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
Bán Zsófia írja a könyv 1989-es Magyarországi kiadásának utószavában :
„ Ez a könyv, a könyvtárosok zavaráról szól. Minneapolis minden egyes könyvtára más és más címszó alatt tartja, úgymint: filozófia, pszichológia, technika, szépirodalom, utikönyvek, stb.”.
Egy kedves barátom ajánlására kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Már az elsö oldalakon megtaláltam azt az érzést, azt a kis plusszt amitől egy könyv kinyilik a befogadó számára. Biztos önök is tapasztalták már kedves olvasni szeretö barátaim, hogy bizonyos könyvek vagy megnyilnak vagy nem. Nincs köztes állapot. (A köztes állapotban leledzö könyvek egyszerüen silányak vagy az író nem tudta átadni amit szeretett volna). Aztán miután a könyv kinyilt el tudjuk dönteni , hogy tetszik vagy megy vissza a polcra, a klasszikusok vagy éppen a ponyvák mellé.. Amelyik ki sem nyilik , nos az biztos azonnal visszakerül a polcra, egy legalábbis számomra nagyon különleges és fontos kategoriába,: a még nem értem meg rá címkéjübe. Fontosnak tartom hogy ne eröltessünk egy könyvet magunkra.. ha nem szólít meg bennünket akkor várjunk kicsit, izleljük meg késöbb amikor már tud adni valamit. Gyakran csodálkozva vesszük majd észre hogy a könyv amivel abszolut nem tudtunk mit kezdeni pár év mulva könnyedén kinyilik... Másik meglátásom, hogy az igazan jo könyvek ha megszólítottak egyszer akkor bizony minden generációnak illetve minden életkorban több és több jelentéstartalmat adnak hozzá az olvasási élményhez. Ez számomra egyfajta metafizikai minöséget mutat meg, egy többszintü bölcsességet amit csak nagyon kevés író tud átadni. Ezt a varázslatot - A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete - nekem megadta.
Elöször 17 évesen került a kezembe és amennyire emlékszem nagyon megfogott de akkor még nem igazan értettem hogy pontosan mi. Azt gondolom volt benne egy nagy adag sznobizmus is. A megmutatott képek lebilincselöek voltak a mondanivalo bár nem kristálytiszta, de borzasztoan érdekes és provokatív. Valami többlettartalmat adott a gondolkodásomhoz akkor.
24 évesen már sokkal inkább értettem hogy miröl is szol, a könyv egy másik arcát mutatta meg. Sokkal jobban láttam a csendes lázadást az utkeresését és technokrata világ nem is annyira burkolt kritikáját.. A kor embere vagy megtanul együtt élni vagy kirekeszti saját magát.
Hogy most 38 évesen mit ad a könyv? Talán egy csendes beletörödö lázadást..ami önmagában véve is abszurd..Többet nem mondanék.. mindenki döntse el saját maga. És ha van kedvetek kommenteljetek , beszélgessünk róla.
Itt alább egy kis tartalmi összefoglalás nem csak a saját tollamból..
Robert M. Pirsig amerikai író és filozófus, könyvében egyes szám első személyben meséli el egy utazás történetét. A 17 napig tartó út Minnesotától Kaliforniáig keresztbe szeli at az amerikai kontinenst, és kéttéhasít mindent: világszemléletet és az ént egyaránt. Nem más ez mint egy belsö utazas, amiben megismerjuk minöségünk alapjait. Az első kilenc napot leszámítva, melyre Sutherlandék is elkísérik az utazókat, csak hárman vannak jelen a történetben: az elbeszélő, Chris a kisfia és a motor (1964-es Honda SuperHawk).
Alsórendű, gyér forgalmú utakon, a környező tájak szépségének igézetében halad a motor és a gondolat - egyfajta önként vállalt kirekesztődés ez a civilizált nyugati létformából. Thoreau modern inkarnációja, egyfajta kivonulás a társadalomból, azzal a lényeges különbséggel, hogy a Walden egy filozofus által irt mü filozofusoknak es ebböl kifolyolag nehezen olvasható. A monoton, megfigyelő utazás tökéletes helyzetet teremt a tűnődésekre, a belső szemlélődésre, és persze gondolataink megértésére, mely Pirsig esetében a "képmutogatás" formáját ölti.
A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete alapvetően az útkeresés könyve. Persze elsősorban átvitt értelemben: az útkeresés szimultán módon, mégis tér és idő, illetve személyiség határait áthágva megy végbe., Pirsig a Minőség Metafizikája (Metaphysics of Quality - MoQ) rendszerének alapjait rakja le. Írása ezért,a klasszikus és romantikus világszemlélet kettéválasztásától a preszókratikus és arisztotelészi filozófia végigvezetésén keresztül a teremtő és mindent magában foglaló Minőség eszményéig jut el.
Nézeteinek és problémáinak kifejtéséhez sok esetben igazán kézenfekvő példa kínálkozik: a részekre bontható ám önmagában egység motor. Az útkeresés azonban más dimenziókban is folyik: apa és tizenéves fia keresi az ajtót a kettejüket elválasztó falon, s egyszersmind egy hasadt személyiség énjei is kutatják az egymásban való megbékélés módjait .
Tulajdonképpen a - A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete - egészét áthatja az intimitás érzete. Belelátás valaki más fejébe, legszemélyesebb lelki torzulásaiba és kétségbeesett, nem is mindig győzelemmel végződő harcába nem mindennapi kiváltság. Elvégre nemcsak a bejárt út és az emberek, de a főhős pszichés összeroppanása, paranoid skizofréniája és a kíméletlen elektrosokk-terápia (1961-63) is maga a nagybetűs valóság.
W
2012-09-18
